Paradise Lost - In Requiem (2007)

Gondolom nem kell bemutatnom a brit doom metál királyait egyik metálzenét kedvelő embernek sem, viszont azt elmondanám, hogy a sok kritikát és lehúzást megélt zenekar jogosan kérdezhetné: "Miért is?". Én is ezt kérdezem. Miért kell lehúzni ezt a zenekart? A Host album óta sokan várják a visszatérést, kétségtelen nagy ugrás volt a One Second és a nagysikerű Draconian Times után, de azért valami újat próbáltak letenni. Szerintem sikerült nekik.

 

Nehéz lenne behatárolni ezt az albumot egy skatujába, (nem is szeretném) de a doom metál jellegzetességei fellelhetők, ezt mindigis sikerült megtartaniuk. Nagyon jó választás volt a Never for the Damned kezdő nótának. Nagyon lüktetős és Nick hangja is tökéletesen fekszik a dalhoz. Következő dal az Ash & Debris egy nagyon betalált szám: vonósokkal beindítanak valamit, rövid csend és metál. Telitalálat! Nagyon gyönyörű refrénnel és elgondolkodtató szöveggel az egyik kedvenc dalommá vált. A The Enemy elég marconás dal, egész jó klippet varázsoltak hozzá a srácok, érdekes hangulata van, így biztosan megosztja a közönséget. Ezután következik a Praise Lamented Shades, címéből rájöhetünk, hogy lamentálós nóta, amikor hallgatja az ember hallhatja, hogy ingadozó és érdekesen lüktető zenéje van, szerintem jó effektekkel. A Requiem-ről érdekes gondolataim vannak, lehet ezt a dalt utólag válogatták be a cd-re, nem érzem közel a többi dalhoz. Az Unreachable egész kis "bulizós" dal lett, persze szövegileg elég borult és emiatt jogos az idézőjel :). A következő 3 dal (Prelude to Descend, Fallen Children, Beneath Black Skies) körülbelül ugyanolyan hangulatú dalok, a Beneath Black Skies a legbrutálisabb közülük, de ez így jó ahogy van, kaptak a befásult rajongók is a régi PL-ből (elnézést mindenkitől, de a múltban nem lehet kotorászni mindig). A kedvenc dalom következik, egyértelműen a lemez csúcspontjának érzem, ez a Sedative God. Eszméletlen jó szöveg, jó refrén, és a legeslegjobb outro a kedvenc szövegrészletemmel: "Right way, There's a Wrong Way, And There's No Way". Tökéletes (természetesen személyes vélemény). Az utolsó dal a Your Own Reality elég melankólikusan zárja ezt a lemezt, talán ez a dal áll legmesszebb a PL-től.

Összességében egy nagyon jó lemezt hallgat az ember, természetesen a régi rajongók a doomosabb, sokkal brutálisabb Paradise Lost-ra vágynak, ez már nem az a Paradise Lost. Hogy miért nem szeretik ezt a lemezt annyira, hát azt nemtudom... Én ajánlom mindenkinek, sajnos nem tudok teljesen objektív lenni a kedvenc zenekarommal, de igyekeztem.

Te mit gondolsz a lemezről?

Szerző: Greg Mackintosh  2010.05.16. 14:25 Szólj hozzá!

Címkék: paradise lost in requiem

Sziasztok!

Elindítottam blogomat, remélem valamilyen sikere is lesz. Kipróbálom magam. Meglátjuk.

Igyekszem a lehető legelfogulatlanabbul (szép ez a magyar nyelv) írni különböző lemezekről. Jó olvasgatást, és hamarosan jön az első kritikám.

Sziasztok!

Szerző: Greg Mackintosh  2010.05.16. 11:53 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása